10+1 hasonlóság az anyák és a cégvezetők mindennapjaiban

Az anyák munkaerőpiacra történő visszaintegrálásáról sokan sokféle megközelítésből írtak már. Fontos téma, amiben a különböző igények lassan, de talán elkezdtek közelíteni egymáshoz. Jó példa erre a Mommy Works  Hungary Facebook csoport, ahol tapasztalatokat cserélhetnek és tanácsokat kérhetnek egymástól a különböző szakterületen dolgozó édesanyák, akik gyermekeik születése után vissza szeretnének térni a munka világába. És ha ez nem lenne önmagában elég támogatás, akkor ebben a csoportban még kifejezetten 4-6 órás állásokat is találhatnak az édesanyák, családbarát munkahelyeken. Személy szerint egy szuper kezdeményezésnek tartom, hogy nem kell egyedül megküzdeni a munkába visszatérés izgalmaival akkor, amikor az elszeparálódás érzése, a félelem és a bizonytalanság, némi önbizalomhiánnyal fűszerezve a tetőfokára hág.

Azt már most leszögezném előre, hogy cégvezető nem vagyok. Bár még lehetek. Az anyaságot viszont a nyolcadik éve gyakorlom két kislány mellett. Négy éve tértem vissza a munka világába, ahol közelről is megtapasztalhattam különböző kisvállalatok működését, ami kiegészülve a vezető beosztásban dolgozó ismerőseim tapasztalataival beigazolták az egyik egyetemi tanárom állítását: Minden anya vezetői munkát lát el minden nap. Hiszen anyaként is egy szervezet működését menedzseljük a nap 24 órájában sokszor emberfeletti logisztikával, türelemmel és kitartással.

Anyák, egy szervezet élén

1. Logisztikai menedzser: Minden napunk percre pontosan be van osztva. Mindent és mindenkit a megfelelő időben eljuttatunk a megfelelő helyre. Bevásárolunk, dolgozunk, iskolába, óvodába, különórára visszük a gyerekeket és ha kell egy pillanat alatt újra tervezzük az egész napunkat.
2. Csapatjátékos: Anyaként – jó esetben – nem egyedül kell vinnünk a “családi vállalkozásunk” irányítását, hanem van egy szövetségesünk, aki egy más nézőpontot hoz a szervezetünk vezetésébe, aki partnerünk és társunk. Jól meghúzott határokkal, pontosan megfogalmazott feladatkörökkel, a férfi és női vezetői stílus nagyon jól kiegészítik egymást.
3. Bátorít és motivál: Elég jó anyaként szabadon engedjük gyermekeinket, bízunk a képességeikben. Hagyjuk, hogy saját tapasztalatukból nyerjenek tudást önmagukról a játszótéri homokozások, a mászókázások vagy a testvérviták során. Bíztatjuk őket, ha elbizonytalanodnak, de nem oldunk meg mindent helyettük. Hiszünk abban, hogy ha valamit örömmel csinálnak, akkor sikereket érnek el és közben új képességekre is szert tehetnek. A túlféltés – vállalati nyelven mikromenedzselés – gyökere  a bizalmatlanság, ami csak a motiválatlanságot és az önbizalomhiányt fokozza. (Az persze, hogy ebben a működésben magunkban vagy a gyermekünkben, alkalmazottunkban nem bízunk, már egy másik elgondolkodtató kérdés.)
4. Céltudatos és határozott: Bár egy anya képes szabadon is engedni gyermekét, mert megbízik benne, egyértelemű határokat és kereteket húz, amikor erre van szükség. Például egy bevásárló központban hisztibe torkolló alkudozás vagy a lefekvés előtti időhúzás, akarom mondani „takarj be, még nem ittam, viszket a kezem, nem adtál (elég) puszit, takarj be, nem akarok holnap iskolába menni” játszmák esetén.
5. Türelmes: Anyaként sok türelemre van szükségünk, mikor a legnagyobb hidegben, anorákban, sálban, sapkában jut eszébe csemeténknek, hogy pisilnie kell. Vagy a már említett bevásárlóközpont közepére időzített hiszti jelenet során, ahol árgus szemekkel figyeli a (vásárló) közönség, TE vajon hogy szerepelsz ebben a darabban. Tapasztalt anyaként a munkaerőpiacra visszatérve már meg sem fog kottyanni egy problémás ügyfél vagy egy akadékoskodó kolléga.
6. Következetes: Azt gondolom, veszélyes játékot játszunk anyaként és vezetőként egyaránt, ha hangulatunktól vagy elfoglaltságunktól függően ítéljük meg gyermekünk vagy alkalmazottunk tettét, munkáját. Anyaként megtapasztaltam, hogy a kis lurkóknak bizony szuper szenzitív radarjaik vannak és kihasználják a rést a pajzson. A fifikásabbak pedig a legváratlanabb helyzetekben szembesítenek azzal, hogy „de anya múltkor is megengedted”. Alkalmazottként pedig azt tapasztaltam meg, hogy bizonytalanságot és motiválatlanságot eredményez a következetlen vezetés.
7. Kiváló emberismerő: Ha ugyanolyan hangerővel rászólok a gyerkőceimre, mert rossz fát tettek a tűzre, az egyik lányom elsírja magát, a másik pedig rám néz, felnevet kacéran, majd folytatja tovább amit elkezdett, kíváncsian várva a reakciómat. Testvérek, mégis különbözőek, akikhez eltérő csatornákon lehet kapcsolódni. Csak úgy, mint az alkalmazottakhoz, akik egy cégben dolgoznak.
8. Kitartó és felelősséget vállal: Lehetsz akármilyen fáradt, kimerült vagy beteg, ha gyermeked az éjszaka közepén nyekken egyet, kipattan a szemed. Ha beteg ápolod, ha rosszat álmodik megnyugtatod. Lehet pocsék napod, nyomhatják a vállad súlyos terhek, a gyermekeidért, önmagadért és a családi szervezetért talpon maradsz és küzdesz erődön felül is és felelősséggel ellátod mindennap a munkádat. Egy jó vezető ugyanilyen megrendíthetetlen elszántsággal áll fel a padlóról nehéz időkben cége sikereit szem előtt tartva.
9. Példát és irányt mutat: A norma alkotás, a keretek és feladatkörök egyértelmű meghatározása elengedhetetlen, hogy jól működjön egy szervezet. Igen ám, de nem csak a gyerekek, az alkalmazottak is utánzás alapján tanulnak elsősorban. Így hiába papolunk gyermekünknek a rendrakásról, ha saját ruháink is szerteszét vannak. És hiába mondja alkalmazottjának a vezető, hogy menjen haza betegen, ha lázasan ő is folyamatosan munkaügyben telefonál otthonról, netán az irodában „szenved”.
10. Gyorsan tanul és egy kicsit mindenhez ért: Anya, tanár, pszichológus, orvos, ápoló, szakács, fodrász, varrónő, logisztikus, hogy csak egy pár szerepet mondjak abból, amit nap mint nap ellátunk anyaként. A lista hétről-hétre bővül, az új képességeket pedig kérdés nélkül sajátítjuk el családunk sikeresebb működéséért. Ahogy vezetőként is kicsit minden alkalmazott munkáját ismerni kell, ha jó kapitányok szeretnénk lenni vállalatunk hajóján.

+1  Magas a kiégés kockázata! Vezetőként és anyaként egyaránt nagy a kiégés kockázata, ha magunkat és a pihenést is háttérbe szorítva csak a szervezetünk működéséért élünk. Nem attól leszünk jó anyák vagy vezetők, ha minden percben elérhetőek vagyunk gyermekünk vagy alkalmazottunk számára feszülten, idegesen.

Ha képes vagy felismerni, hogy szükséged van pihenésre is, vagy beismered ha hibázol szülőként, netán vezetőként és bocsánatot kérsz, azzal példát és irányt mutatsz a rád bízottaknak. Sőt véleményem szerint még a tekintélyedet is növeled hosszú távon. Nem kell tökéletes anyának és vezetőnek lenni minden más területet háttérbe szorítva. Legyél elég jó anya vagy vezető, aki ha hibázik, tanul belőle, amikor pedig szüksége van rá, akkor pihen és időt szán magára, a párjára vagy a barátaira. Mert ezekből fogsz tudni erőt meríteni akkor, amikor minden kétséget kizáróan rád van szükség.

Ha tetszett a cikk és szeretnél többet megtudni rólam, akkor látogass el a Magamról oldalra. Ha pedig cégvezetőként szeretnél többet tenni vállalatod működéséért, akkor a Lelki egyensúly a sikeres üzlet kulcsa oldalt ajánlom!

 

Mozgósítsd a változásodhoz szükséges erőforrásaidat!

 

A változás általában nem könnyű. Hogy miért? Mert önvizsgálatra késztet. Bármilyen jelentős lépés előtt is állunk, valami véget ér, ami korábban jól vagy rosszul működve, de az életünk része volt. Valami, ami formált minket és hozzájárult ahhoz, hogy itt és most miként nézünk szembe az előttünk álló akadályokkal vagy lehetőségekkel.

Egy kis nyelvtan

Ahogy a változás szót ízlelgettem a gyökerét keresve feltűnt, hogy az első értelmes szó, amit magában hordoz, a válni. Beszédes a magyar nyelv: vál – válT. Először tehát el kell tudnunk válni a múltunk egy darabjától, mielőtt rálépünk a változás útjára.

Nem mindig tudatosul bennünk a lezárással kapcsolatos szomorúság, düh, szorongás, vagy az újdonságtól való félelem, izgalom és bizonytalanság. Csak értetlenül toporgunk a nagy lépésünk előtt bennünk kavargó ambivalens érzésekkel és gondolatokkal: „Mitől érzem magam rosszul, miközben egy hónap múlva lesz az esküvőm és igazán szeretem a párom?” „Végre előléptettek, amiért évekig keményen dolgoztam. Most mégsem vagyok felhőtlenül boldog.”

„Mégis miért nem vagy még mindig boldog?”

Sokszor nem engedjük meg magunknak a kellemetlen érzéseket, különösen az olyan pozitív változások előtt, amire vágyunk és amiért esetleg még küzdöttünk is. Nem ritkán barátaink, családtagjaink is azt várják tőlünk, hogy most aztán egy szavunk ne legyen, tessék boldognak lenni. Ennek hatására hajlamosak vagyunk még mélyebbre temetni magunkban a félelmeinket, szorongásainkat, ami így könnyen átveszi az életünk felett az irányítást.

Fontos látni azonban, hogy még az esküvőnk, gyermekünk születése, álmaink otthonába való beköltözés, vagy az előléptetés esetén is teljesen normális a félelem vagy a szorongás egy bizonyos szintig. Természetesen ez a szint egyénenként változó, kinek milyen mértékű izgalom az, ami az egészséges szinten belül mozog. Ahogy az is, hogy hol van az a határ, ahol a szorongás vagy félelem már kóros, esetleg jelző értékű információval bír, amire érdemes odafigyelni. A döntéseinket befolyásoló érzelmeink mértéke azonban legyen egy másik bejegyzés témája, most pedig térjünk vissza a változás hatására bennünk megszülető érzésekhez.

A felismeréstől az elfogadásig

A változáshoz elengedhetetlen, hogy felismerjük, tudatosítsuk és meg is fogalmazzuk az érzéseinket: Mitől félek a vágyott előléptetésem után? Miért vagyok szomorú az új otthonomban? Miért vagyok frusztrált, miközben újszülött gyermekemet tartom a kezemben?

Ijesztő szembesülni ezekkel az érzésekkel. Pedig, ha megengeded magadnak, hogy félj, dühös, vagy szomorú legyél és elidőzöl egy kicsit az érzéseiddel, felismerheted, hogy honnan gyökereznek és miből táplálkoznak. Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy az elnyomás helyett szembe nézz a kellemetlen érzéseiddel, akkor hatástalaníthatod őket. Ez persze nem azt jelenti, hogy nyomtalanul eltűnnek az életedből, hanem azt, hogy szabályozni tudod azokat és nem lesz hatalmuk feletted. Eldöntheted mit kezdesz velük, mikor lehetnek a segítségedre egy-egy szituációban és felismerheted mikor hatnak visszahúzó erőként az utadon.

Vedd kezedbe az életed irányítását!

Mélyre ásva magadban felismerheted, hogy a félelmed arról szól, hogy vajon milyen hatással lesz az előléptetésed a kollégáiddal való kapcsolatodra. Esetleg azért vagy szomorú, mert a régi lakásodban sok élményt szereztél, ami hiányozni fog. És azért vagy dühös és frusztrált gyermeked születése ellenére, mert úgy érzed nincs időd a párkapcsolatodra, vagy esetleg magadra.

Mit tehetsz, ha szembe néztél a kellemetlen érzéseiddel és az okokat is felismerted? Gyakorlatilag bármit! Hiszen már nem az érzések rángatnak tudattalanul marionett bábuként, hanem a te kezedben van az irányítás. Megbeszélheted kollégáiddal az új helyzetet, kitehetsz képeket a régi lakásodról az új otthonod falára, és megbeszélheted pároddal, hogy több időre van szükséged vele, vagy magdara közös gyermeketek születése után is.

Itt nem érdemes spórolnod

Ha nem akarod megspórolni az előtted álló változásból az elválást, vagy lezárást, akkor képes lehetsz teljes erődből beleállni az új helyzetbe bármilyen akadályt is sodor eléd az élet az utadon. Ellenkező esetben viszont magad mellett görgeted a le nem zárt múltaddal járó érzéseket, amik egyre nehezebben kezelhető és irányítható gombóccá állnak össze, kinek a gyomrában, kinek a mellkasában, vagy a torkában.

Természetesen a lezárás, elengedés és tudatosítás ugyanilyen fontos egy olyan esemény kapcsán is, mint egy válás, szakítás vagy kirúgás. Bár ezekben az élethelyzetekben könnyebben megengedjük magunknak a félelmet, dühöt, szomorúságot, mégis gyakran inkább az áldozat szerepbe bújva nyalogatjuk sebeinket, csakhogy ne kelljen a fájdalmas érzések láthatatlanul meghúzódó gyökerét megkeresnünk.

Akkor tudsz tehát az előtted álló változásban a legjobban helytállni, új célt találni, vagy az újonnan megtalált célod felé vezető úton haladni, ha szembe mersz nézni az érzelmeiddel, felismered a gyökerét, tudatosítod és elfogadod magadban azokat.

Vedd kezedbe saját életed irányítását és haladj lépésről lépésre Önmagad felé!